Sunday, April 4, 2010 0 comments By: Hijaudaun

DULU.KINI.SEKARANG..


SALAM...SUDAH LAMA KIRANYA AKU TIDAK MENJENGUK BLOG NIE...KESIBUKAN MELANDA DIRIKU INI...FINAL EXAM YANG BAKAL KUNJUNG TIBA..ASIGMENT YANG XSIAP LAGI..MOOD TERINGAT KAT RUMAH LA..MACAM2 LA TIME2 GENTING NIE...XDA PA YANG BEST NAK DIKONGSIKAN UNTUK CORETAN KALI NIE.CUBA INGIN BERKONGSI CERITA DENGAN U ALL SEMUA...


CERITA NIE HANYALAH REKAAN SEMATA-MATA....

ALLAHU AKHBAR…ALLAHU AKHBAR…
Terdengar sayup suara azam berkumandang dari masjid berhampiran…Mak Lijah yang sedang membungkus nasi lemak mempercepatkan pergerakannya…
“ ya ALLAH cepat nya masa berlalu…dah masok waktu subuh dah…aku kena cepat ni nanti tak sempat pula aku habiskan membungkus nasi lemak nie” mak lijah berdialog seorang diri..
Beberapa jam berlalu mak Lijah usai membungkus nasi lemak yang dan sedia untuk dihantar ke warung wak Osman..beginilah rutin hari mak Lijah bagi membantu meringankan beban suaminya yang hanya bekerja sebagai tukang rumah..
‘tok..tok..tok..’
‘’Aril, Aiman bangun nak dah subuh nie..,nanti lewat pulak pergi sekolah’’
“Ye mak, Aril dah bangun nie..si Aiman nie ha liat sangat nk bangun..mengantuk lg katanya”
“kejutkan adik kamu sampai bangun.mak nak keluar hantar nasi lemak nie..jangan kamu yang tidur semula pulak Aril”
Aril dan Aiman bangun untuk ke sekolah.Aril sedang belajar di tingkatan 5,manakala Aiman baru di tingkatan 3..mereka bersekolah di sekolah yang sama.Adik-adik Aril yang lain masih di sekolah rendah dan tadika.Mereka mempunyai 9 orang adi beradik..Dengan kudrat yang ada Mak Lijah dan Pak Leman mengerah keringat setiap hari untuk menyara keluarga.Mereka bukannya dari keluarga yang sedang.Hidup ibarat kais pagi makan pagi,kais petang makan petang sahaja…
Aiman dan Aril berangkat ke sekolah setelah usai bersarapan bersama-sama Pak Leman dan adik-adik yang lain.Aril seorang pelajar yang pintar tetapi sering diejek oleh rakan-rakannya kerana kemiskinan keluarga mereka.Namun Aril tetap kuat semangat untuk terus belajar bagi mencapai cita-citanya untuk berjadi hingga ke menara gading.
Suasana disekolah yang sangat merimaskan Aril.bukan dia tak minat belajar.dia seorang murid yang pandai tetapi kadang kala dia tidak tahan dengan ejekan rakan sekelasnya yang agak mengguris hati dan perasaannya.


-BERSAMBUNG-
Saturday, April 3, 2010 0 comments By: Hijaudaun

NOTHING!!


PEJAM CELIK,PEJAM CELIK DAH MINGGU STUDY WEEK DH PON..CEPATNYA MASA BERLALU SEM NIE..HUHUUHUU..IMBAS KEMBALI MASA DAFTAR UNTUK SEM 2..HMM...SANGAT CEPAT MASA BERGERAK...MASA AKAN TERUS BERGERAK TANPA MENANTI INSAN YANG MASIH HANYUT DIBUAI MIMPI YANG TIDAK PASTI...

HIDUPKU DI PERANTAUAN YANG PENUH DENGAN SUKA DAN DUKA....ORANG CAKAP BEST GILER MASUK 'U'..BAGI AKU BEST KER??? HAHAHHA..BEST..BEST..SAPA CAKAP XBEST..MMG LA KADANG-KADANG STRESS BILA BANYAK ASIGMENT YANG XTAHU NAK BUAT...MASUK KELAS JUST NGANGA AJA...TAPI TETAP BEST LA KAT 'U' NIE..KENA BANYAK BELAJAR BERDIRI DI ATAS KAKI SENDIRI LA...KALAU MALAS,MALAS LA..KALAU RAJIN,RAJIN LA..KITA YANG MENENTUKAN DIRI KITA SENDIRI...HIDUP MEMANG PENUH DENGAN CABARAN DAN HALANGAN..KITA SENDIRI KENA PANDAI SELESAIKAN DENGAN PROFESIONAL BUKAN DENGAN EMOSI SEMATA-MATA...


IMBAS KEMBALI KENANGAN SEMASA DI SEKOLAH...CIKGU CAKAP"KENANGAN YANG PALING KITA XKAN LUPA ADALAH KENANGAN SEMASA ZAMAN SEKOLAH"...MEMANG BETOL PON..KENANGAN KAT SEKOLAH MASIH SEGAR DALAM INGATAN..AKU RINDU SAAT2 GELAK KETAWA DAN GURAU SENDA RAKAN-RAKAN KAT SEKOLAH...TAMBAH TIME FORM 6 DAN MASA KAT HOSTEL..TERSANGAT BEST..WALAUPUN DAH BELAJAR KAT U, TAPI AKU MASIH TERINGIN NAK MASUK SEKOLAH SEMULA..ANDAI MASA BOLEH DIUNDUR...INGAT AKU BERADA PADA KETIKA ITU SEMULA...AKU RINDU KAT SEMUA KENGKAWAN AKU...KORANGLA KAWAN DISAAT GEMBIRA..KAWAN DISAAT SEDIH MELANDA JIWA...

INSAN YANG PALING TERSAYANG DAN AKU RINDUI...KELUARGAKU!!! MAK ABAH,ABANG, KAK,ADIK DAN SEMUA AHLI KELUARGAKU..DISAAT TINGGAL BERJAUHAN BARULAH KITA AKAN RASA BERTAPA RINDUNYA KITA PADA KELUARGA YANG TERCINTA...TANPA MEREKA..PASTI KITA IBARAT LAYANG-LAYANG TERPUTUS TALIKAN...RINDU SESANGAT KAT DIORANG...MAK..KAU LAH RATU HATIKU..ABAH, KAULAH WIRA HATIKU....

-hijaudaun-